Elég szkeptikusan viszonyultam a szülés felkészítő előadásokhoz. Nekem vajon mi értelme oda mennem? Ez biztos valami szekta nagy pocakú nők számára ahonnan majd jól kinéznek a sörhasammal.

Támogatnom kell a párom - OK. Ott kell lennem vele a szüléskor - OK. Egy kisbaba kicsi és sokat sír - OK. Mi újat mondanak nekem még?

A fenti mentális állapotból - mivel végül elkísértem a párom az első, aztán az összes ilyen szeánszra - eljutottam oda, hogy annyira szerettem szülés felkészítőkre járni, hogy...

...emiatt kihagytam a 44 év után EB-re kijutott válogatottunk győztes meccsét az osztrákokkal (sz*rrá vertük őket). IGEN, ÍGY VOLT. Most guríts le egy felest, szívj el egy cigit, és olvasd tovább.

(Persze nem eszik olyan forrón a kását, de erről majd később.)

Választott orvosunk a Szent János kórházban vezet le szüléseket, ugyanitt ingyenes (!) szülésfelkészítő előadásokat is tartanak. Nemcsak ajánlani tudom, hanem minden leendő apának kötelezőként írnám elő az összes alkalmat! Az ajtó mindenki előtt nyitva áll, a részvételhez nem kell ezt a kórházat választani a terhesgondozásra vagy a műtétre.

A szülés részletes biológiai - pszichológiai folyamatain át a szülőszoba bemutatásán keresztül az újszülött életmentésig mindenről lehet látni-hallani. Egy-két előadó pedig a showt is vitte, láttam már néhány prezentációt életemben és meg kell hogy mondjam, zseniális amit műveltek! Életszerű, humoros példák ömlesztve 1 órába, amitől a szülés körüli szorongás is elmúlik.

És ilyen értelemben ezek az előadások tényleg a szó szoros értelmében szülés felkészítők: nem csak ismeretátadás zajlik, hanem lelkileg is ráhangolnak a nagy napra.

Ezt pedig párod esetében úgy maximalizálhatod, ha  elkíséred, ott vagy vele és végighallgatod akár a szoptatás rejtelmeit is! (ne feledd, később még ebben is segíthetsz)

Néhány termékbemutató jellegű pillanat is volt, amiért akkor morogtam, utólag visszagondolva viszont ezek hasznosnak bizonyultak: ha később nem is a bemutatott terméket veszed meg, érdemes a sorok között olvasva megjegyezni, hogy pl. orrszívó porszívóból milyen típust kellene beszerezni.

Az évszázad eddigi legjobb  meccséről pedig: visszafelé a kocsiban bekapcsolódtunk rádión keresztül. Szerencsére mindkét gól ezután következett, a mérkőzést csak hang alapján lekövetni pedig egy életre szóló élmény volt! :)

A következő bejegyzésben finom kis szabadidős tevékenységekről fogok írni.

Izgalmas és kétségbe ejtő egyszerre. Mikor próbálod megfejteni, hogy mi látható a monitoron, közben az orvos csak némán csúsztatja fel-alá a vonalkódolvasót párod pocakján. Miért nem szól már valamit? Baj van? Biztos, hogy ekkorának kell lennie a fejének? Baj van? Az a feje egyáltalán? Baj van? Miért ráncolta össze a szemét egy pillanatra? BAJ VAAAN?

Valószínűleg a fenti sorok vérmérséklettől függően jellemzők a leendő apákra, én mindenesetre így éltem át majdnem az összes alkalmat. Talán ezek normális reakciók, hiszen az orvos, rendelő, vizsgálat körüli körülményekhez általában valami kétségbeejtő, fájdalmas, szorongásos érzés kapcsolódik. Ezen kívül mégis a párod egészségéről és a leendő gyermekedről van szó, így nem tudsz szenvtelen maradni.

Az viszont nagyon fontos, hogy a vizsgálatok során érzett aggódást, feszültséget, szorongást magadban kell lerendezned.

Én legalábbis így tettem, mikor láttam feleségem arcán ezeket az érzéseket. Minek megduplázni a negatív érzelmeket ezekben a kiélezett helyzetekben? Nem szabad áttenni pluszban a másikra a feszültséget.

A legjobb módszer általánosságban a pókerarc (ha sokat vigyorogsz az feltűnő), ha pedig valami jót mond a doki, arra tromfolj rá.

Például:

Már most látszik, hogy mennyire erős, egészséges kisfiunk/kislányunk. Tuti, hogy olimpikon lesz.

Persze nem kell visszafojtani mindent, utólag, a rendelőkből hazafelé át lehet beszélni az élményeket. Ez abban is segít, hogy megtudakold párod igényeit a vizsgálatok során elvárt attitűdöddel kapcsolatban.

Például:

- Mikor a doki 5 percig egy szót sem szólt csak a monitort bámulta azt hittem kitépem a kezéből az eszközt és keresztben lenyomom a torkán.

- Semmi gond, de legközelebb kérdezz rá, hogy mit lát...

A vizsgálatokban való részvétel legújszerűbb és egyben zavarbaejtő része a nőgyógyászati kontroll. Normális esetben nem láttad élőben még ezt az állatfajtát és valószínűleg a párodon végrehajtott rendszeres vizsgálatok egyikén sem jelentél meg.

Nem kell ettől tartani, be kell menni és ott kell lenni, amennyiben az orvos erre lehetőséget ad. Nagyon sok infót tudhatsz meg első kézből: mit szabad enni és mit nem, milyen szabadidős tevékenységet érdemes végezni, miben tudsz segíteni, stb. A végén én már kérdezni, beszélgetni is elég bátor voltam, ezen felbuzdulva a doki azt is elárulta, hogy az ágyban mikor használhatjuk ki a last minute akciót :).

Ha jó a nőgyógyász, nem fogod egyik alkalommal sem úgy érezni, hogy beavatkozik az intim szférátokba.  Segíteni, támogatni, nyugtatni fog. Amikor az ultrahang képet úgy kommentálja, hogy "Szíve mint egy svájci óra" vagy "Éppen beintett a doktor bácsinak" az csak növeli közös pozitív élményeitek számát, ad valami olyan pluszt, amit neked sem érdemes kihagynod. A lényeg, hogy itt is határozottan, de támogatóan lépj fel, esetleg az operatív részekben segíts párodnak (receptek elvétele, fizetés, technikai egyeztetések).

A normál ultrahang vizsgálatok legnagyobb részére is elkísértem a feleségem. Ennek nagy előnye volt, hogy a végén már nagyjából értettem is, hogy mit kell nézni. Amikor pedig már tényleg látod a magzati körvonalakat, garantálom hogy egy kicsit el is fogsz érzékenyülni.

Ha anyagi lehetőségeitek engedik, mindenképpen ajánlom a Nifty-tesztet is, ami nagy pontossággal kiszűri (csomagtól függően) a fejlődési rendellenességeket. Ez újabb nyugtató gyógyszerként hat az egyébként izgalmakkal teli 9 hónapos időszakban.

Szintén ha megengedhetitek, érdemes fogadott orvost választani a szüléshez, aki praktikusan a nőgyógyászotok. Nagyon nem mindegy, hogy a szülés alatt látsz-e majd egy ismerős arcot és ezzel biztonságosnak érzed a körülményeket vagy sem.

Abban szerencsére nincs tapasztalatom, hogy rossz eredmény esetén mit kell tenni. Csak elképzelni tudom, hogy hasonlóan a korábbi fejezetekben leírtakhoz és a fentebb kifejtettekhez: mindig a párod mellett kell lenned és nem szabad hagynod, hogy felszínre kerüljön a kétségbeesés. Neked itt is kőszikla szereped van.

A mi eredményeink szerencsére végig rendben voltak, fogadásuk természetesen örömteli volt. Érdemes időt szakítani és megünnepelni a jól sikerült vizsgálatokat egy otthoni gyertyafényes vacsorával, egy kényeztető fürdővel, vagy egy last minute akcióval :).

Jövő héten a szülés felkészítőkön való részvétel fontosságáról írok.

Már az elején elárulom: ha a gyermekgyártási szakaszban vagy, az egyik legszebb álmod válik valóra, amikor végre meglátod azt a bizonyos két csíkot.

Tanácsolom, hogy a teszt elvégzését minden alkalommal együtt "koordináljátok" és értékeljétek ki, ez különleges fűszert vihet pozitív érték esetén az örömötökbe. 

Az utolsó női bajtól számított ötödik héten sétáltunk el a patikába tesztért (előtte két évig sajnos nem telt el ennyi idő két ciklus között). Nem tartottunk otthon ilyen terméket, de utólag örülök, hogy így tettünk. Emlékszem a sétánkra egy szép fényes novemberi reggelen, a reménykedésre, a várakozásra és persze az izgalomra. Visszafelé már szerintem mindketten azon gondolkodtunk, hogy milyen jó és nagy dolgokat kell majd véghezvinnünk, ha pozitív lesz a teszt (a jó hír közlése mindenkivel, gyerekholmik, gyerekszoba kialakítása, stb.).

Ha tehát van a közeletekben gyógyszertár, érdemes különleges alkalomként felfogni az oda való elmenetelt, akkor is, ha a teszt negatív lesz. Legalább sétáltatok/autóztatok/buszoztatok egy jót. Egy biztos: az összes ilyen utazásra emlékezni fogsz.

A teszt technikai elvégzéséből mi kiszorulunk, viszont az élményt együtt érdemes átélni. Az ajtóban várakozni annak érdekében, hogy pozitív teszt esetén a párod örömét már a legelső utáni pillanatban láthasd, szerintem kihagyhatatlan. Az egész egy dinamikus érzés, amiből mindketten feltöltődhettek, és egy újabb szeánsz, felejthetetlen emlék lehet az életetekben. Negatív teszt esetén pedig néhány másodperc is meghatározó akkor, ha erőt kell öntened egy pillanatra a másikba, így fontos, hogy tűzközelben legyél.

Összefoglalva tehát: a teszttel kapcsolatos leendő apai részvétel egyéni döntés kérdése, viszont én azt tanácsolom, hogy ne hagyj ki egyetlen alkalmat sem, amikor átélheted az ezzel kapcsolatos izgalmakat és örömet.

A 9 hónap éles indulásáról a következő bejegyzésben írok.

Vajon férfi maradok-e, ha elmegyek minden alkalommal a nőgyógyászhoz, az összes szülés felkészítőre és a baba boltba vásárolni?

Amikor feleségemmel elhatároztuk, hogy gyermeket vállalunk, nem gondolkodtam bele, hogy mint férfi mit fogok kezdeni a szülés és majd a baba körüli teendőkkel. Nyilván az élvezeti (gyártósori) részét preferáltam, és feltételeztem, hogy a pozitív teszttől majd nagyon boldog leszek. Körülbelül ennyi, amit a témáról tudni véltem és akartam.

Utólag visszagondolva nyilván nem is sejthettem, hogy a 9 hónap alatt milyen érdekes szituációk várnak majd rám. Ha erről az időszakról egy összefoglaló állítást kellene írnom magamra nézve, az talán az, hogy megtudtam milyen igazán férfinak lenni: minden helyzetben támogatóan fellépni, küzdeni és kitartani. Mindezt írom úgy, hogy egy viszonylag problémamentes terhesség mellett segédkeztem és kevés negatív tapasztalat ért.

Tehát ha éppen most döntötted el a pároddal, hogy bevállaltok egy gyermeket, egyet tudj: nem lesz férfiatlan része a 9 hónapnak, itt tényleg megmutathatod majd mire vagy képes (utána még inkább). Számolj le magadban azzal a vélekedéssel, hogy a szokásos attribútumok, mint sörözések, meccsnézés a haverokkal, száguldás az autóval, izmaid nézegetése az edzőteremben, stb. voltak az eddigi csúcspontok a férfias időtöltéseidben. Itt most esélyed lesz arra, hogy tényleg valakinek érezd magad, ha jól csinálod.

És ha jól akarod csinálni, annyit már most elárulhatok, hogy ez egy szép és kemény műszak egyszerre, amire fel kell készülni.

A mentális felkészülés azt jelenti, hogy már a gyerektervezés alatt treníroznod kell magad türelemre, végig kell gondolnod hogyan fogod támogatni a párod, milyen érzelmi pluszt fogsz neki nyújtani, mivel fogod alkalmasint meglepni (vacsora, kirándulás, virág, stb.) és összességében: mivel próbálsz legalább egy fokkal jobb ember lenni, mint korábban. Ezen kívül érdemes levetíteni magad előtt a várható boldog pillanatokat, pl. a pozitív teszt örömét és megünneplését (:)), a baba képét az első ultrahang felvételen, mikor majd érzed a rugdalózását a pocakban, stb. Ez segíteni fog egyfajta pozitív attitűd tartós fenntartásában, amire a párodnak is óriási szüksége lesz részedről ebben az időszakban.

Összefoglalva a fentieket: ha a gyermekvállalás mellett döntötök, az rád nézve a férfiasságod kiteljesülése is egyben. Ne érezd férfiatlannak a támogatást, az odaadást, mert ezek sokkal erősebb mentális (és sokszor fizikai) állapotot kívánnak meg, mint bármi, amivel eddig foglalkoztál. Végül pedig hangolódj rá a 9 hónapra Te is, képzeld el az örömteli eseményeket előre, mert ez mindkettőtöket erősíteni fogja lélekben.

Fontos, hogy fentiek még mindig csak a saját tapasztalataimat mutatják be, nem iránymutatások. Ha a leírtak nem illenek bele a világképedbe, akkor is érdemes belenézni a következő fejezetekbe, hátha találsz valami hasznosíthatót.

A pozitív teszttel való találkozás izgalmairól jövő héten írok. 

Egy derűs júliusi napon éltem át életem egyik legszebb pillanatát: a Szent János Kórház szülészeti osztályán karomba vehettem újszülött kislányomat... 

...és ebben a pillanatban hirtelen elfelejtettem a megelőző 9 hónapban átélt tapasztalataimat, a hiedelmeimet, az elvárásaimat, a forgatókönyveimet. Ebben a pillanatban csak az volt érdekes, hogy ott van, létezik, lélegzik, súlya és hosszúsága van. Ebben a pillanatban megszűnt a kórházszag, az orvosi műszerek zaja, a látogatási idő, a méretemnél több számmal kisebb kötelező műtős ruházat kényelmetlensége.

Egy kis időre saját létezésem sem érzékeltem, zárójelbe került a mindennapi világ.

A pillanat sajnos elmúlt, pedig idáig eljutni hosszú folyamat, amiben természetesen feleségemé volt a főszerep. A mellékszerep azonban legtöbb esetben a barátnak/élettársnak/férjnek jut és ahogy a jó filmekben is, ennek a karakternek erősnek és hitelesnek kell lennie. Ezek a mellékszereplők támogatásukkal és szeretetükkel segítik társukat a nagy pillanatig, majd az azt követő, sokszor embert próbáló időszakok során, legjobb esetben életük végéig.

Jegyzeteim fókuszába a mellékszerepben férjként majd apaként átélt tapasztalataim kerülnek.

Fontos leszögeznem, hogy ezek csak tapasztalatok, nincs benne tudomány, tanács vagy orientáció.

Néhány szülés felkészítő és "hogyan váljunk jó szülővé" típusú könyv kezembe került, bevallom őszintén egyet sem tudtam végigolvasni*. Ennek leginkább az volt az oka, hogy a férjekre/apákra vonatkozó gyakorlati részek vagy hiányoztak, vagy csak nyomokban lehetett ilyeneket felfedezni a tengernyi filozofálgatásban. Természetesen az anyákra vonatkozó legfontosabb részeket elolvastam, de szinte mindegyik vagy A: ráerőltet az emberre egy nézetet, iskolát, véleményt, hiedelmet vagy B: többnyire nem életszerű szituációkat mutat be. Emiatt hamar feladtam a szakirodalomból való felkészülés eszményét. Segített volna, ha rendelkezésre áll írott formában egy tapasztalati úton megszerzett tudás, ami bemutatja milyen szituációban mit érdemes tennie egy feltörekvő apának. Ez azonban hiányzott, bár hozzá kell tennem, nem nyálaztam át az összes lehetséges papír alapú és online szakirodalmat.

A tudásszerzés hiányának élménye vezetett oda, hogy saját tapasztalataimat írásban összefoglaljam. Azzal együtt teszem ezt, hogy tudom, mindenkinek más az élethelyzete, nincs két egyforma szülés, gyermek, kapcsolat, kórház, nőgyógyász, stb. Ezzel együtt remélem annyiban hasznosak lehetnek majd a leírtak, hogy élményeim által kevésbé lesznek felkészületlenek bizonyos kérdőjeles szituációkban a blogot elolvasó apajelöltek. 

Az alábbi témákat gondoltam kifejteni a Pozitív teszttől a szülésig blokkban:

1. Lélekerősítő - férfiasság és támogatás, mentális felkészülés

2. Terhességi teszt

3. Nőgyógyász, ultrahang, genetikai vizsgálat, eredmények fogadása

4. Szülés felkészítés

5. Szabadidős tevékenységek

6. Szülés előtti és utáni pillanatok

7. Tejfakasztó

Jövő héten jelentkezem!

 *A kezembe került könyvek közül a leginkább használhatónak Heidi Murkoff - Arlen Eisenberg-Sandee Hathaway: Az a 9 hónap - Útmutató leendő anyáknak és apáknak bizonyult.